FAZAKAS RÉKA művészettörténész megnyitó beszéde.
Vajon milyen illatokat és kételyeket ébreszt bennünk az idei, immár tizennyolcadik alkalommal megrendezett Nagykáta Erdőszőlő Nemzetközi Művésztelep sajátos alföldi milliője és a most, Budapesten bemutatott kiállítás anyaga itt, a MAMŰ Galériában. A 2022-ben nagykorúvá váló alkotótábor léte valamiféle mérföldkövet jelent, ami magában hordozza a komolyodás folyamatát és az egyre inkább jelentőssé válás lehetőségét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a nemzetközi kapcsolatok folyamatos bővülése, illetve a minőségi kiállítások.
Az idei tematikus cím, ahogyan már 18 éve, a művésztelep vezetőinek és alapítóinak, Sebestyén Zoltánnak és Pika Nagy Árpádnak az ötlete, akik mindig igyekeznek igazodni az adott év szellemiségéhez, ám gyakran az csak később, az együtt töltött két hét és a közös élmények után nyernek valódi értelmet. Talán e mostani izgalmas cím, a Kétely illata is akkor válik befogadhatóvá, ha megismerjük a most látható alkotásokat és valamelyest ízelítőt kapunk a művésztelep hangulatából.
Idén először látogattam el Nagykáta-Erdőszőlőre, és tapasztaltam meg a közösség erejét és a hely sajátos szellemiségét. Megérkezve a világ zajától távoli helyszínre, rögtön feltűnt az épülethez közeli, nemrég épített buszmegálló, melyet Taskovics Éva sokféle allúziót ébresztő animációja mutat be. Az itt való várakozás önmagában ellentmondásos és jól szimbolizálja a magyar tanyavilág szegregált helyzetét, hiszen, busz erre már nem jár. Az egykori tanyasi iskola udvarára és épültébe lépve rögtön a készülő vacsora csábító illata csapott meg. Miután megtudtam, hogy az ízletes ételeket egy képzőművész-szakács, Wagner Edina készíti, kíváncsi lettem. Absztrakt, színes frízszerű festményei az életörömről, és az alkotás felszabadultságáról szólnak. Ezután megéreztem a készülő művek jól ismert festék és terpentin illatát, mely egyszerre az alkotás és az elmélyült művészi munka folyamatait jelentik. Mindehhez társultak a nyár felejthetetlen és jól megszokott illatai, a görögdinnyétől a szilváig, a házi lekvároktól a friss zakuszkáig. No de felmerül kérdés, hogy a különféle illatokhoz hogyan társul a kétely, az elbizonytalanodás folyamata. Látva készülés közben, és itt a térbe lógatva Asri Sayrac installációját, a dinamizmus és a bezártság paradoxonai elevenednek meg, ahogyan Dóró Sándor többnézetű téglatestei is az illúzió kételyeit erősítik. Nayg István megszaggatott vászna szintén jelzi a kétség markáns jelenlétét.
Szembesülve a művésztelepet körülölelő, elszáradt füves területtel, a sárguló levelű fákkal, engem is elfogott a bizonytalanság. A problémára Petrla Ferenc Senior és Bodnár László festményei, illetve Orsós Bence konceptuális, fotón dokumentált munkája reagál. Német Tamás embert formázó alkotása tükröt tart elénk, vajon fenntartható-e világunk, úgy, ha feléljük tartalékainkat, kivágjuk fáinkat, hozzájárulva ezzel az elsivatagosodáshoz és az üvegházhatás felgyorsulásához. Erre a problémára Besenyei Zsuzsanna Doubt című videója keres lírai válaszokat. Vajon ebben a kiváltképp aszályos nyárban lesz-e még egyáltalán csapadék, hogy a fű újra kizöldülhessen, ahogyan azt Lipták Ágnes grafikája mutatja, mely az idilli, örökzöld édeni állapotot idézi meg, ahol az ember szerepe, és beavatkozása csupán egy középpontba állított asztal jelenlétével érzékelhető. Johanna Seidel festményein pedig szintén olyan, még idillinek nevezhető, emberarcú tájakat látunk, melyek a romlatlanság érzéseit keltik. Szitás Bernadett gomolygó olajképein pedig az egymásba áttűnő színek és a formák együttese teremti meg azt a harmóniát, amit Gerlinde Thuma gesztusképein is látunk.
Az aszállyal kapcsolatos kételyeim picit enyhülni kezdtek, mikor a levegő lehűlt, és az eső ígéretét hozta. Azt az esőét, amit számomra Arkadiusz Ignaszek kékes tónusú, rácsos struktúrájú festménye idéz fel. Ám a rövid ideig tartó csapadék és a csodás esőillat sem oldott meg mindent, erősítve ezzel korábbi kétségeimet.
Az évek óta velünk lévő, sőt, a művésztelep sorsát most is befolyásoló pandémia, ami miatt többen nem tudtak Nagykátán jelen lenni (vagy végig ott lenni), bizonytalanná tette a művésztelep sorsát is. A szomszédunkban dúló ukrán háború is aggodalommal tölt el mindenkit, melyre Bíró Botond festménye, a bototválkozó-tükröt tartó, levágott karú katonája és Thomas Wendland drámai interaktív videója reagál, emlékezve, sőt, az optikai illúzió segítségével felidézve az ott elhunyt nőket. Varga József Zsolt és Palkó Tibor olajfestményei is kiszolgáltatott helyzetű lányokat, nőket ábrázolnak, akik testi vagy lelki értelemben a rendszer áldozataivá váltak.
Eddigi bizonytalanságainkat megfogalmazva mondhatjuk, hogy a kétely éppen attól kétely, hogy a rosszat is megkérdőjelezze. Az a szellemi erő, amit az egykori iskola kultúrája nyújt, illetve az a közösség, ami Erdőszőlőn 18 éve formálódik, miként Zirzi Judit akvarellje felidézi, inspiráló alkotói lendületet ad mindenkinek. Az itt dolgozó művészek olyan egységet képesek teremteni, amelyek segítik az alkotás folyamatát és a nemzetközi kapcsolatok elmélyülését, ahogyan ezt Iwo Weber performaszának dokumentációjában és Bartus Ferenc fotóalapú munkáin láthatjuk. Susanna Husemann festményein felhasználja a művésztelep padlásán talált levélrészleteket és textiliákat, amelyek mellet szárnyaló kolibrik tűnnek fel, sugallva az életörömöt és könnyedséget, amit Erdőszőlőn is megtapasztalhatunk.
A formálódó emberi kapcsolatokról, az identitás kereséséről, illetve a félelmetes magány érzéséről beszélnek Cservenka Edit, Sebestyén Zoltán és Dér Virág festményei, illetve Kácser László Camera Obscurával készített felvétele. A mester-tanítvány viszonyról Uta Heinecke sajátos önportréja és Pika (Nagy Árpád) Picassoval közös parafrázisa szól.
A most kiállított alkotások a kétely és a bizonyosság, az optimista és a pesszimista világlátás között egyensúlyozva igyekeznek meggyőzni bennünket arról, hogy a művészet igenis képes felülemelkedni aggályainkon és rajta keresztül egy másfajta szemszögből is rá tudunk látni a világra. Az illatok pedig talán képesek feloldani valamit mindabból a feszültségből, amit a gondolataink bennünk teremtenek. Talán az ebbe vetett bizalom képes rá, hogy a kiállított műtárgyakat kétellyel, mégis pozitív érzésekkel és a hozzájuk társított kellemes illatokkal együtt vegyük szemügyre.
Mindenkinek kétellyel teli, illetve kételymentes kiállítási élményeket kívánok, miközben belélegezzük a máris kikészített borok illatát.
Fazakas Réka
Az idén 18. alkalommal
megrendezésre kerülő Nagykáta-Erdőszőlő Nemzetközi Művésztelep zárókiállítása
„A KÉTELY ILLATA” című tematikára készült alkotásokat mutat be.
Mai világunkban sok a
bizonytalanság. Szinte mindent meg lehet kérdőjelezni. Manapság az emberek már
semmiben sem bíznak. A KÉTELY, mint „lehetőség” a jelenlegi zavaros, pandémiás
helyzetben hirtelen az ember egyik fontos alternatívájává vált. Így felmerült,
hogy a híres francia filozófustól származó gondolatot („COGITO ERGO SUM”), egy
kicsit tovább építve, ”átköltve” („DUBITO ERGO COGITO, ERGO SUM”), a KÉTELYT, a
kételkedést tegyük a nemzetközi művésztelepünk koncepciójának fókuszába. René
Descartes gondolata a következő volt: „Elhatároztam, hogy felteszem: mindazok a
dolgok, amelyek valaha is bejutottak elmémbe, nem igazabbak, mint álmaim csaló
képei. De csakhamar láttam, hogy mialatt így mindent hamisnak akartam felfogni,
szükségképp kellett, hogy én, aki ezt gondoltam, legyek valami. S mivel
észrevettem, hogy ez az igazság: gondolkodom, tehát vagyok, olyan szilárd és
olyan biztos, hogy a szkeptikusok legtúlzóbb feltevései sem képesek azt
megingatni, azért úgy gondoltam, hogy aggály nélkül elfogadhatom a filozófia
amaz első elvének, amelyet kerestem”.
Úgy gondoltuk rákérdezünk, hogy a
ma embere hogyan határozza meg magát a mai világunkban, ahol szinte mindig akad
valaki, aki mindig, mindent megkérdőjelez. Mert mit tapasztalunk a körülöttünk
lévő világban? Válságot, káoszt és sokszor az objektivitás hiányát. Így a
kétely a gondolkodás egyik alapelemévé válhat, vagy már vált is. S ki tudja
megmondani, hogy a végső következtetések, melyek a „kételkedve gondolkodóknál”
felmerülnek, helyesek-e?
//
The final exhibition of
Nagykáta-Erdőszőlő International Art Camp which is held for the 18th time this
year got the theme The Scent of Doubt.
Our world we are living in today
has many uncertainties. We can have questions about almost everything. Today
people have no trust in almost anything. DOUBT as a possibility has become as
one of the alternative solution for the time of pandemie and this confusing
world that surrounds us now. Therefore the idea of taking this famous sentence
„COGITO ERGO SUM” by the wellknown french philosopher, René Descartes and
transforming into „DUBITO ERGO COGITO, ERGO SUM” came up and DOUBT became the
central theme of the Art Camp. René Descartes thoughts: (...) I resolved to
feign that everything which had ever entered my mind was no more truth than the
illusion of my dreams. But I observed that, while I was thus resolved to feign
that everything was false, I who thought must of necessity be somewhat; and
remarking this truth--I think, therefore I am--was so firm and so assured that
all the most extravagant suppositions of the sceptics were unable to shake it,
I judged that I could unhesitatingly accept it as the first principle of the
philosophy I was seeking.
We would like to ask the question
how people define themselves today where always there will be somebody who is
always questioning everything. Because what can we see and experience around
us? Crisis, chaos, and the failure of objectivity. Thus, the doubt can become
the core element of our thinking or maybe it has already become. And who can
declare that the final conclusions by the doubters are true?
KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK / EXHIBITING
ARTISTS:
Arkadiusz IGNASZAK / Asri SAYRAC
/ BARTUS Ferenc / BESENYEI Zsuzsanna / BÍRÓ Botond / BODNÁR László / CSERVENKA
Edit / DÉR Virág / DÓRÓ Sándor / Gerlinde THUMA / Johanna SEIDEL / Ivo WEBER /
KÁCSER László / LIPTÁK Ágnes / NAGY Árpád Pika / NAYG István / NÉMETH Tamás /
ORSÓS Bence / PALKÓ Tibor / PETRLA Ferenc / SEBESTYÉN Zoltán / Susanne HUSEMANN
/ SZITÁS Bernadett / TASKOVICS Éva / Tomasz WENDLAND / Uta HEINECKE / VARGA József
Zsolt / WÁGNER Edina / ZIRCZI Judit
MEGNYITÓ / OPENING:
2022. augusztus 12. 19:00 / 12 August 2022, 7pm
MEGNYITJA / OPENING BY: FAZAKAS RÉKA művészettörténész /art historian
KURATOR / CURATOR: SEBESTYÉN ZOLTÁN képzőművész / artist
HELYSZÍN / VENUE:
MAMŰ Galéria / Gallery, H 1071 Budapest, Damjanich u. 39.
MMG Galéria / Gallery, H 1072
Budapest, Akácfa u. 20.
.jpg)
