BABY BOOM + X + Y című kiállítás / Fazakas Réka művészettörténész
Generációk találkozása a MAMŰ Galériában
A tárlat különleges címe többféleképpen értelmezhető; a
Baby boom + X + Y utalhat a születésszámok ugrásszerű emelkedésére, ugyanakkor
gondolhatunk az X és az Y kromoszómákra is. Mégis a címet inkább a különböző
generációk együttélése és az ebből fakadó ellentétek, illetve az egymáshoz való
közeledések irányából kell megközelítenünk.
Elsőként tisztáznunk kell, mit jelent a Baby boom, az
X és az Y generáció, mik a jellemzőik és miben különböznek egymástól a most
kiállító, korosztályukat képviselő alkotók. Napjainkban egy generáció átlagosan
15 évet ölel fel, noha az elmúlt évszázadokban az emberöltő kifejezést
használták, ami 25-35 évet jelentett, amely időtartam alatt egy fiatalember
szülői korba lépett. Akkoriban alig változott valami az évszázadok alatt, míg felgyorsult
20. századunk második felében, a technika fejlődésével már 15 évente történik
egy generációváltás.
A második világháború után születettek a Baby
boomerek, akik a szakirodalom szerint 1946 és 1964 között látták meg a
napvilágot. Ők azok, akik a háborús pusztítások után már a viszonylagos
jólétbe, konszolidációba születtek bele, melynek feltételeit a szüleik – az
úgynevezett veteránok, az 1945 előttiek– teremtették meg. A Baby
boomerek lázadása, újító törekvései, hippi hozzáállása, szexuális forradalma,
mára különösen Amerikában és a fejlett Nyugat Európában jólétet és erős
társadalmi befolyást harcolt ki magának. Ezzel különösen a fiatal, most
pályakezdő Z generáció száll szembe (akik 1996 és 2010 között születettek),
mely konfliktus leginkább a környezetvédelmi kérdésekben érhető tetten, elég,
ha Greta Thumbergre vagy a 2019-ben az Új
Zélandi parlamentben elhangzott, azóta
legendássá vált mémre, OK Boomer beszólására gondolunk, amit a
25 éves Chlöe Swarbrick zöld politikus foghegyről
vetett oda boomer generációjú kollégájának. Hasonló ütközések hazánkban is előfordulnak,
de bízhatunk benne, hogy a MAMŰ-ben a most kiállító művészek inkább
együttműködnek és intenzív figyelemmel kísérik egymás munkásságát.
Az X és az Y generáció valahol a két véglet,
a boomerek és Z generáció között helyezkedik el, bár, ez sem teljesen igaz,
hiszen már beszélhetünk Alfa generációról is, a 2010 után születettekről. Az X
generációsok 1965 és 1980 között születettek, akik a Baby boomerekhez képest kevésbé
reprezentáltak, melynek egyik oka a tudatos születésszabályozás. Közös jellemzőjük,
hogy átélték a szocializmust, és a rendszerváltás időszakában jutottak
lehetőségekhez, a technológiai fejlesztésekkel kapcsolatban pedig időnként ambivalensek,
hiszen nem ebbe születtek bele, hanem számukra ez tanult készség. Szemben az 1981
és 1995 között született Y Generációsokkal, akik már digitális bevándorlóknak
számítanak, így egész másként állnak a világhoz és annak kihívásaihoz.
A kiállítás hat figurális festője harmonikusan
osztható fel csoportokba, hiszen ketten boomerek (Pika Nagy Árpád és Sebestyén
Zoltán), ketten X-esek (Bartus Ferenc és Bíró Botond), ketten pedig Y-osok (Taskovocs
Éva és Dér Virág). Ha az első felvetésem alapján, tehát a kromoszómák szerint
vizsgáljuk őket, ketten XX-esek, tehát nők, négyen pedig XY-osok, tehát
férfiak. Ha a két csoportosítást vegyítjük, még érdekesebb konstelláció áll
össze, hiszen éppen a két XX-es hölgy Y-os, tehát, ők a legfiatalabbak, az
XY-os urak pedig mind boomerek vagy X-esek.
A bemutatott 17 festmény mindegyike figuratív,
melyek mind az álom és a valóság, a mese és a realitás, a gyermekkor és a
felnőttkor határán egyensúlyoznak, és talán leginkább a szürrealizmus és a
mágikus realizmus hagyományaiból merítenek. A munkák sajátos párbeszédbe lépnek
egymással, hogy végül valamennyi generáció élménye most, 2023 márciusában, a
MAMŰ terében találkozzon.
A most látható festményeket
összekötik az állatmotívumok, amelyek a legtöbb művésznél felfedezhetőek. Pika,
Sebestyén, Bartus és Dér alkotásaiban is megtaláljuk őket, melyek főszereplői
lesznek egy-egy gyermekkori emléknek, látomásnak, álomnak, vagy akár rémálomnak.
A denevér, a tigris, a bika, az elefánt és a kutyák, illetve a szakrális
bárányábrázolás mindegyike szimbolikus jelentéseket hordoz. A kutya Dérnél, Sebestyénnél
és Pikánál is feltűnik, mely mindig a hűség, és a barátság szimbóluma, de lélekvezetőként
az alvilághoz is kötődik. Bartus és Sebestyén munkáiban az állatok gyermekkori
félelmek megtestesítői, a bárány pedig az Agnus Dei, vagyis az Isten báránya
jelképeként szakrális szimbólummá válik. Dér és Sebestyén egymásra rétegzett
kutyaábrázolásai jelképezhetnek valamit identitásunk sokféleségéből, az álomban
és a valóságban megélt különbözőségekből.
A két most kiállító boomer, Pika és
Sebestyén átélték a szocializmus lefojtott időszakát, majd a mágikus realizmus,
a konceptuális művészet, a land art, a hiperrealizmus és új szenzibilitás
kiteljesedését, sőt, Pika az erdélyi újhullám időszakát is. Egy elnyomó
világban kellett lázadniuk, ami valamiként mindig meg is jelent a vásznaikon és
az installációikon. Mostani alkotásaik témavilága és ábrázolási módja leginkább
a klasszikus festészet hagyományából eredeztethető. Mindketten merítenek a
zsidó-keresztény kultúrkör, a szürrealizmus és a mágikus realizmus tradíciójából.
Pika most látható friss, triptichonszerűen bemutatott három olajfestményének
összekötő motívuma, a Cézanne csendéleteiből is ismerős (zöld) alma. Ezek leginkább
az ószövetségi bűnbeesés, a Kísértést idézik, melyre az egyik mű címében
is utal. A Baptisztérium, illetve az „Ez az én testem” című festményei
a keresztelés, valamint az úrvacsora misztériumát jelzik, ugyanakkor céloznak a
bűnbeesésre, de a feloldozásra és a megváltásra is. A festményeken ábrázolt
nőalakok kettős szerepűek, testi gyönyörökre csábítanak, ugyanakkor velük a
bűntől való megtisztulást is lehetséges.
Sebestyén festményeinek
kulcsmotívuma az idő, ami a munkái címében is feltűnik – Meginog a pillanat;
Kéretlen idő. Mindkét kép egy-egy kiragadott momentumot rögzít. A realista
ábrázolásmódú munkákon az alakok közötti interakciókból rendre kizökkent egy-egy
szürrealisztikus vagy mágikus pillanat, mely akár az elménk kivetüléseként is értelmezhető.
Csak az idősíkok és a különböző világok egybemosásával jöhet létre az, ami a
vásznakon megtörténik. A kékes tónusú képei hasonlatosak az Y generációs,
legfiatalabb Dér színvilágához, ám nála a munkák rétegzettsége erős
kettősséget hordoz. A festmények egyszerre követik a klasszikus festészeti
hagyományokat ugyanakkor megjelenik rajtuk a másodlagosan, vörössel felvitt,
kalligrafikus, grafiti jellegű réteg. A kettősség a már említett kutya
ábrázolásában is tetten érhető, de a női figurák alakjaiban is, akik mintha kettős
életet élnének, ahol az álomszerű világban bármi megtörténhet.
A fiatalabb generáció művészeti
élményeit a posztmodern képiség határozza meg, amely bármely korábbi időszak
festészeti törekvései felé visszanyúlhat. Az X generációs Bartus felidézi
gyermekkorának szürreális látomásait, melyek antik emlékeivel átitatva mossák össze
azt a jelen világával. Az emberi psziché mélyrétegeiből bukkannak elő a sokszor
félelmetes állatok, a nagyvadak, valamint a gyerekrajzokként megjelenő figurák
és a mintaszerűen ismétlődő motívumok.
A szintén, még éppen X generációjú
Bíró Magritte – ot idéző festményeinek élénk, direkt színekkel
ábrázolt világa olyan látásmódot tár fel, amelyek összefüggései bonyolult
hálózatokként kapcsolhatóak egymáshoz. A szürreálisan bemutatott, színes női és
férfialakok, arcok, valamint a csőszerű tekervények, belső, lelki tájakra
vezetnek, egy emberi szervezet érhálózatát is bemutatva.
Az Y generációs Taskovics élénk
színű, növényi folyondárokkal gazdagított, elfolyó emberszerű alakjai mindig valamiféle
átalakulást, torzulást mutatnak fel. Ezeknek mindig köze van ahhoz a testi és
lelki örökséghez, amely életünket meghatározza, hasonlóan születésünk idejéhez.
A más-más generációjú hat művész tehát
sokféleképpen kapcsolódik össze. A közös művészi lét, a barátságok, az együtt
töltött művésztelepi időszakok, és a művekről való együttgondolkodás élményei
kötik össze őket. Jó látni, hogy nem csak a fiatalabbak csodálkoznak rá az
idősebbek munkáira, hanem fordítva is igaz ez.
A generációs külsőségek léteznek, látszólag talán letagadhatatlanok,
mégis a lélek szintjén mindenki valahol megmaradt az örök ifjúság időszakában.
Fazakas Réka
A Baby boom + X + Y című kiállítás 2023. március 24-ig tekinthető meg a MAMŰ Galériában (1071 Budapest, Damjanich u. 39.)
https://mamusociety.wordpress.com/2023/04/26/baby-boom-x-y/
https://www.youtube.com/watch?v=ius2XH2dNbY&t=41s
