Nagykáta-Erdőszőlő Nemzetközi Művésztelep 2026. kiállítások
MAMŰ Galéria / 2026.08.14.
Magyar Műhely Galéria / 2026.08.26.
https://mamusociety.wordpress.com/2026/08/10/progressziv-hold-progressive-moon/
 |
Veled vagyok / I am with you. 100x80 cm oil on canvas |
MAMŰ Galéria / 2025.08.15.
Magyar Műhely Galéria / 2025.08.27.
 |
Multiverzum 105x100 cm mixed media |
 |
Multiverzum II. 21x30 cm mixed media |
 |
Multiverzum III. 21x30 cm mixed media |
 |
Multiverzum IV. 21x30 cm mixed media https://orszagut.com/kepzomuveszet/kozmosz-turelme-8387 |
Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ-Centrul Cultural și Arte
Kéri Gáspár - Zónán innen és túl című írása a Remake kiállításról az orszagut.com oldalán
https://orszagut.com/kepzomuveszet/zonan-innen-es-tul-7381
.jpg)
Nem ünneprontásként, de
egy idézettel kezdem: „A legszörnyűbb dolog születésnapolt ünnepelni,
megünnepelni azt, hogy egy kicsit megint közelebb vagyunk a véghez, mégis
folyton-folyvást megtesszük.” Nagy Árpád Pika mondta ezt 10 évvel ezelőtt, a
jelen kiállítás szempontjából is fontos Nagykáta-Erdőszőlői Művésztelep
kiállításának megnyitóján. S valóban folyton-folyvást megtesszük ezt, hiszen ki
kell ragadni néhánx megkülönböztetett pillanatot, dátumot az idő szakadatlan
vonulásából, rá kell néznünk önmagunkra, itt és most a műveinkre is. A művekre,
melyek tényleg meg tudják állítani e kíméletlen processzust, s melyek ezáltal –
ahogy Pika mondta ugyanezen a megnyitón - utat mutathatnak a transzcendencia
felé.
A két évszámot (70 és 50)
a meghívó összekötő két félnyíl is jelzi, hogy a kerek számokon túl vannak még
kovalens kötések a két alkotó között. Köztük személyesek is: egy több
évtizedes, amolyan mester-tanítvány kapcsolatból barátsággá való viszony, a hosszú együttlétek
és együttműködések a lepukkant tanyasi iskolából nyári művészteleppé váló
Erdőszőlőn, közös csoportkiállítások. S ha nem is feltétlenül stilárisak, de
szemléletbeliek minden bizonnyal: vonzódásuk a figurativitáshoz, az enigmatikus
helyzetek megjelenítéséhez. De ide sorolhatjuk a fotóból való kiindulást, a
montázsok iránti vonzalmat, egyes motívumok ismétlődő, jelzésrétékű
felhasználását.
Pedig össze sem
beszéltek, szó sincs eleve koordinált felelgetésről, a művek ravasz
dialógusáról. Ráadásul ott vannak a műfaji különbségek, Bartus olajképei
Sebestyén Zoltán lightboxaival szembesülnek. Ez utóbbiak komoly meglepetést
okozhatnak még a művész ismerőinek is, hiszen most kerülnek először
nyilvánosság elé. Ráadásul munkái komplexebbek a puszta hátulról-belülről
megvilágított dobozoknál, hiszen plusz fényforrásokat, kiegészítőket applikál
hozzájuk. Kezdetben, mint az Arcom a maszkom című műpáron a fénylő flitterek
inkább a fényképre kerülő rajz, az az arcot és a maszkot közrefogó kéz
felerősítésére szolgálnak, áramlásukkal önkéntelen hommage-ként emlékeztetve a
20.századi magyar képzőművészet egyik kardinális alkotására, Vajda Lajos
Felfelé mutató ikonos önarcképére.
További dobozai
kiindulópontja a saját maga által készített fotó. Ilyen a párizsi Pere Lachaise
egyik síremlékszobrának letört ujjú angyala, ahol az imádkozás szokásos
gesztusát lehetetlenné tevő hiányt a fel-felvillanó, áldást kínáló pótkezek
ellensúlyozzák. Élettel, halállal, a Pika által is emlegetett
transzcendenciával vív az a mű is csendes, némajátékszerű focimeccset, melyen a
műteremablakba tett napszemüvegből visszatükröződő alkotó egy beillesztett
video révén találkozik fiatalabb, ám a múló időre figyelmeztető, koponyával
labdázó önmagával. A közelmúlt karizmatikus katolikus egyházfői most egy
lepukkant raktárban kísérlik meg hitük és hitünk megerősítését, míg Mária egy
bolhapiac babaroncsai közt keres megfelelő fejet a kisded számára.
A lightboxok tehát
meglehetősen komoly lételméleti kérdéseket feszegetnek, s e komoly problémák
meglehetősen komor kicsengéssel párosulnak. Ugyan Sebestyén festményeit sem
lehet túlzott jókedvvel és léhasággal vádolni,
ám a most kiállított művekben jóval kevesebb nyoma van azok enigmatikus,
titokzatos, másfelől a fekete , vad romantikára jellemző, a horrort és iróniát
ötvöző szellemének. Ezek a dobozok- már mediális sajátosságaik miatt is – hisz
legfontosabb őseik közé a járókelő szemét megcélzó neon fényreklámok
sorolhatóak, – jóval evokatívabbak, nem igazán tolerálják a közömbös
félrenézést. Mintegy vizsgáztatnak bennünket,
meghorzsolva egyéni és kollektív felelősségünket a világ állapotáért.
A Sebestyén Zoltánnál
húsz évvel fiatalabb Bartus Ferenc is az általa készített analóg fotókból
(sokszor azok negatívjaiból) indul ki.
Felvételeinek forrása az itt már többször említett Erdőszőlői Művésztelep,
annak épülete, környezete, s az ott dolgozó művészek. A felvételek láttán ne
gondoljunk fotós Bravurstückökre, riporteri „elkapott pillanatokra”. A volt
iskolaépület pergő vakolatú falrészlete, az udvaron dolgozó festők és
szobrászok, lombok, facsoportok. E sorozathoz tartozó képei közt korábban
akadtak könnyebben beazonosítható témájúak, az újabbak már jóval nehezebben
dekódolhatók. Egy sapkás figura malterosládában kever valamit, majd húzza maga
után, hajlongó alakok, egy álló férfi valaki fejére teszi a kezét (az eredeti
fotó szerint hajat nyír). Hiányzik belőlük a korábbi képek titokzatossága,(
mint a telep szélén felbukkanó szarvas), enyhe zsánerszerűsége.
Kiindulópontjukkal ellentétben a most látható festmények – a művek hátterét nem
ismerők számára mindenképpen - jócskán eloldódtak eredeti környezetüktől,
szereplőiktől.
Valódi témájuk így az
idő, pontosabban annak romboló, az eredeti állapotot mind nehezebben
felismerhetővé tevő munkája. Ezt igazolja a festéstechnika is, olyan hatást
keltve, mintha lassan leperegne a képekről a pigment. Még éppen felismerhető a
jelenet, de mellettük főszereplővé válik a roncsolódás adott módja is. Van
olyan kép, melyről mintha felitatták volna az eredeti élénk színeket, másokról
hullanának a festményszemcsék, megint másokba pedig akárha egy színevő féreg
rágott volna tekervényes útvonalakat.
Más eszközök tovább
fokozzák a bizonytalanságot. Ugyanaz a jelenet
megfestve más sérülésekkel, más színhatásokkal, de előfordul, hogy egy
régebbi kép egyik fele átvándorol a másikra, akárha „véletlenül” egymásra
fotózott képkockákat látnánk. Sőt, a képfelületnek vannak olyan részei, melyek
nem engedelmeskednek a pusztulásnak, így maradhat ép például a malterosládát
vonszoló alak nadrágja és cipője.
A küzdelem a kép és az
enyészet között tehát egyelőre döntetlenre áll. Bartus egyfelől elfogadja a
’sic transit” könyörtelen ítéletét, ennek ellenére továbbra is fest, képeket
készít, s pontosan ez a sorozat is igazolja, hogy milyen fontos neki ez a nyári
művészközösség.
A két művész érzékenyen s
természetes módon fejezi ki aggodalmait a devalválódó emberi értékek, köztük a
művészet bizonytalan sorsa miatt, s keres utakat (hol nyíltabban, hol
rejtetten, hátsó ösvényeken) pont a művészet, a transzcendcia felé.
Magyar Műhely Galéria
2024. október 9.
 |
| Villanás a kék felett / Flash over the blue 125x150 cm, oil, canvas |
 |
| Reményhez / There is still hope 125x150 cm, oil, canvas |
 |
| Zóna / Zone 125x150 cm, oil, canvas |
 |
| Széllel szemben / Against the wind 100x120 cm, oil, canvas |
 |
| Jövőkutatók / Researchers of the future 80x95 cm, oil, canvas |
 |
| Bűnbánat / Repentance 120x100 cm, oil, canvas |
 |
| Személyes tér / Personal space 85x85 cm, oil, canvas |
.JPG) |
| Szentenciák I. 100 x 150 cm, Lightbox |
.JPG) |
| Szentenciák II. 100 x 150 cm, Lightbox |
 |
| Önarckép B. / Self-portrait B. 100 x 150 cm, Lightbox |
 |
| Önarckép P. / Self-portrait P. 100 x 150 cm, Lightbox |
 |
| Bársonyos játszótér.... / Velvet playground.. 70x100cm, Lightbox |
%202db%2041x31cm%20fadoboz,%20fot%C3%B3k%20,%20kapill%C3%A1riscs%C3%B6vecsk%C3%A9k%20%C3%BCvegb%C5%91l,%20vil%C3%A1g%C3%ADt%C3%A1s.%202004.JPG) |
| Párizs üzenete II. / Message of Paris II (diptichon) 2x 41x31cm, Lightbox |
 |
| Az arcom a maszkom..I. / My face is my mask.I. 60 x 80 cm, Lightbox |
 |
| Az arcom a maszkom..II. / My face is my mask.II. 60 x 80 cm, Lightbox |
 |
| Rekonstruált emlékek I. / Reconstructed memories I. 150x125 cm, oil, canvas |
 |
| Személyes tér / Personal space 150x125 cm, oil, canvas |
 |
| Rekonstruált emlékek II. / Reconstructed memories II. 150x125 cm, oil, canvas |
 |
| Rögzített pillanat / Fixed moment 150x125 cm, oil, canvas |
 |
| Üzenet / Message 100x120 cm, oil, canvas |
 |
| Vidéki hangulat / Rural atmosphere 100x120 cm, oil, canvas |
 |
| Fohász / Supplication 50x70 cm, oil, canvas |
 |
| Rögzített pillanat II. / Fixed moment II. 100x120 cm, oil, canvas |
 |
| Harmónia / Harmony 150x125 cm, oil, canvas |
 |
| Bűnbánat / Repentance 50x70 cm, oil, canvas |
 |
| A megtalált elem / The item found 100x80 cm, oil, canvas |
 |
| Reflektorfényben / In the spotlight 100x80 cm, oil, canvas |
BABY BOOM + X + Y című kiállítás / Fazakas Réka művészettörténész
Generációk találkozása a MAMŰ Galériában
A tárlat különleges címe többféleképpen értelmezhető; a
Baby boom + X + Y utalhat a születésszámok ugrásszerű emelkedésére, ugyanakkor
gondolhatunk az X és az Y kromoszómákra is. Mégis a címet inkább a különböző
generációk együttélése és az ebből fakadó ellentétek, illetve az egymáshoz való
közeledések irányából kell megközelítenünk.
Elsőként tisztáznunk kell, mit jelent a Baby boom, az
X és az Y generáció, mik a jellemzőik és miben különböznek egymástól a most
kiállító, korosztályukat képviselő alkotók. Napjainkban egy generáció átlagosan
15 évet ölel fel, noha az elmúlt évszázadokban az emberöltő kifejezést
használták, ami 25-35 évet jelentett, amely időtartam alatt egy fiatalember
szülői korba lépett. Akkoriban alig változott valami az évszázadok alatt, míg felgyorsult
20. századunk második felében, a technika fejlődésével már 15 évente történik
egy generációváltás.
A második világháború után születettek a Baby
boomerek, akik a szakirodalom szerint 1946 és 1964 között látták meg a
napvilágot. Ők azok, akik a háborús pusztítások után már a viszonylagos
jólétbe, konszolidációba születtek bele, melynek feltételeit a szüleik – az
úgynevezett veteránok, az 1945 előttiek– teremtették meg. A Baby
boomerek lázadása, újító törekvései, hippi hozzáállása, szexuális forradalma,
mára különösen Amerikában és a fejlett Nyugat Európában jólétet és erős
társadalmi befolyást harcolt ki magának. Ezzel különösen a fiatal, most
pályakezdő Z generáció száll szembe (akik 1996 és 2010 között születettek),
mely konfliktus leginkább a környezetvédelmi kérdésekben érhető tetten, elég,
ha Greta Thumbergre vagy a 2019-ben az Új
Zélandi parlamentben elhangzott, azóta
legendássá vált mémre, OK Boomer beszólására gondolunk, amit a
25 éves Chlöe Swarbrick zöld politikus foghegyről
vetett oda boomer generációjú kollégájának. Hasonló ütközések hazánkban is előfordulnak,
de bízhatunk benne, hogy a MAMŰ-ben a most kiállító művészek inkább
együttműködnek és intenzív figyelemmel kísérik egymás munkásságát.
Az X és az Y generáció valahol a két véglet,
a boomerek és Z generáció között helyezkedik el, bár, ez sem teljesen igaz,
hiszen már beszélhetünk Alfa generációról is, a 2010 után születettekről. Az X
generációsok 1965 és 1980 között születettek, akik a Baby boomerekhez képest kevésbé
reprezentáltak, melynek egyik oka a tudatos születésszabályozás. Közös jellemzőjük,
hogy átélték a szocializmust, és a rendszerváltás időszakában jutottak
lehetőségekhez, a technológiai fejlesztésekkel kapcsolatban pedig időnként ambivalensek,
hiszen nem ebbe születtek bele, hanem számukra ez tanult készség. Szemben az 1981
és 1995 között született Y Generációsokkal, akik már digitális bevándorlóknak
számítanak, így egész másként állnak a világhoz és annak kihívásaihoz.
A kiállítás hat figurális festője harmonikusan
osztható fel csoportokba, hiszen ketten boomerek (Pika Nagy Árpád és Sebestyén
Zoltán), ketten X-esek (Bartus Ferenc és Bíró Botond), ketten pedig Y-osok (Taskovocs
Éva és Dér Virág). Ha az első felvetésem alapján, tehát a kromoszómák szerint
vizsgáljuk őket, ketten XX-esek, tehát nők, négyen pedig XY-osok, tehát
férfiak. Ha a két csoportosítást vegyítjük, még érdekesebb konstelláció áll
össze, hiszen éppen a két XX-es hölgy Y-os, tehát, ők a legfiatalabbak, az
XY-os urak pedig mind boomerek vagy X-esek.
A bemutatott 17 festmény mindegyike figuratív,
melyek mind az álom és a valóság, a mese és a realitás, a gyermekkor és a
felnőttkor határán egyensúlyoznak, és talán leginkább a szürrealizmus és a
mágikus realizmus hagyományaiból merítenek. A munkák sajátos párbeszédbe lépnek
egymással, hogy végül valamennyi generáció élménye most, 2023 márciusában, a
MAMŰ terében találkozzon.
A most látható festményeket
összekötik az állatmotívumok, amelyek a legtöbb művésznél felfedezhetőek. Pika,
Sebestyén, Bartus és Dér alkotásaiban is megtaláljuk őket, melyek főszereplői
lesznek egy-egy gyermekkori emléknek, látomásnak, álomnak, vagy akár rémálomnak.
A denevér, a tigris, a bika, az elefánt és a kutyák, illetve a szakrális
bárányábrázolás mindegyike szimbolikus jelentéseket hordoz. A kutya Dérnél, Sebestyénnél
és Pikánál is feltűnik, mely mindig a hűség, és a barátság szimbóluma, de lélekvezetőként
az alvilághoz is kötődik. Bartus és Sebestyén munkáiban az állatok gyermekkori
félelmek megtestesítői, a bárány pedig az Agnus Dei, vagyis az Isten báránya
jelképeként szakrális szimbólummá válik. Dér és Sebestyén egymásra rétegzett
kutyaábrázolásai jelképezhetnek valamit identitásunk sokféleségéből, az álomban
és a valóságban megélt különbözőségekből.
A két most kiállító boomer, Pika és
Sebestyén átélték a szocializmus lefojtott időszakát, majd a mágikus realizmus,
a konceptuális művészet, a land art, a hiperrealizmus és új szenzibilitás
kiteljesedését, sőt, Pika az erdélyi újhullám időszakát is. Egy elnyomó
világban kellett lázadniuk, ami valamiként mindig meg is jelent a vásznaikon és
az installációikon. Mostani alkotásaik témavilága és ábrázolási módja leginkább
a klasszikus festészet hagyományából eredeztethető. Mindketten merítenek a
zsidó-keresztény kultúrkör, a szürrealizmus és a mágikus realizmus tradíciójából.
Pika most látható friss, triptichonszerűen bemutatott három olajfestményének
összekötő motívuma, a Cézanne csendéleteiből is ismerős (zöld) alma. Ezek leginkább
az ószövetségi bűnbeesés, a Kísértést idézik, melyre az egyik mű címében
is utal. A Baptisztérium, illetve az „Ez az én testem” című festményei
a keresztelés, valamint az úrvacsora misztériumát jelzik, ugyanakkor céloznak a
bűnbeesésre, de a feloldozásra és a megváltásra is. A festményeken ábrázolt
nőalakok kettős szerepűek, testi gyönyörökre csábítanak, ugyanakkor velük a
bűntől való megtisztulást is lehetséges.
Sebestyén festményeinek
kulcsmotívuma az idő, ami a munkái címében is feltűnik – Meginog a pillanat;
Kéretlen idő. Mindkét kép egy-egy kiragadott momentumot rögzít. A realista
ábrázolásmódú munkákon az alakok közötti interakciókból rendre kizökkent egy-egy
szürrealisztikus vagy mágikus pillanat, mely akár az elménk kivetüléseként is értelmezhető.
Csak az idősíkok és a különböző világok egybemosásával jöhet létre az, ami a
vásznakon megtörténik. A kékes tónusú képei hasonlatosak az Y generációs,
legfiatalabb Dér színvilágához, ám nála a munkák rétegzettsége erős
kettősséget hordoz. A festmények egyszerre követik a klasszikus festészeti
hagyományokat ugyanakkor megjelenik rajtuk a másodlagosan, vörössel felvitt,
kalligrafikus, grafiti jellegű réteg. A kettősség a már említett kutya
ábrázolásában is tetten érhető, de a női figurák alakjaiban is, akik mintha kettős
életet élnének, ahol az álomszerű világban bármi megtörténhet.
A fiatalabb generáció művészeti
élményeit a posztmodern képiség határozza meg, amely bármely korábbi időszak
festészeti törekvései felé visszanyúlhat. Az X generációs Bartus felidézi
gyermekkorának szürreális látomásait, melyek antik emlékeivel átitatva mossák össze
azt a jelen világával. Az emberi psziché mélyrétegeiből bukkannak elő a sokszor
félelmetes állatok, a nagyvadak, valamint a gyerekrajzokként megjelenő figurák
és a mintaszerűen ismétlődő motívumok.
A szintén, még éppen X generációjú
Bíró Magritte – ot idéző festményeinek élénk, direkt színekkel
ábrázolt világa olyan látásmódot tár fel, amelyek összefüggései bonyolult
hálózatokként kapcsolhatóak egymáshoz. A szürreálisan bemutatott, színes női és
férfialakok, arcok, valamint a csőszerű tekervények, belső, lelki tájakra
vezetnek, egy emberi szervezet érhálózatát is bemutatva.
Az Y generációs Taskovics élénk
színű, növényi folyondárokkal gazdagított, elfolyó emberszerű alakjai mindig valamiféle
átalakulást, torzulást mutatnak fel. Ezeknek mindig köze van ahhoz a testi és
lelki örökséghez, amely életünket meghatározza, hasonlóan születésünk idejéhez.
A más-más generációjú hat művész tehát
sokféleképpen kapcsolódik össze. A közös művészi lét, a barátságok, az együtt
töltött művésztelepi időszakok, és a művekről való együttgondolkodás élményei
kötik össze őket. Jó látni, hogy nem csak a fiatalabbak csodálkoznak rá az
idősebbek munkáira, hanem fordítva is igaz ez.
A generációs külsőségek léteznek, látszólag talán letagadhatatlanok,
mégis a lélek szintjén mindenki valahol megmaradt az örök ifjúság időszakában.
Fazakas Réka
A Baby boom + X + Y című kiállítás 2023. március 24-ig tekinthető meg a MAMŰ Galériában (1071 Budapest, Damjanich u. 39.)
https://mamusociety.wordpress.com/2023/04/26/baby-boom-x-y/
Nagykáta-Erdőszőlő Nemzetközi Művésztelep 2026. kiállítások MAMŰ Galéria / 2026.08.14. Magyar Műhely Galéria / 2026.08.26. https://mamusocie...
