BABY BOOM + X + Y

 

BABY BOOM + X + Y  című kiállítás / Fazakas Réka művészettörténész 

Generációk találkozása a MAMŰ Galériában

A tárlat különleges címe többféleképpen értelmezhető; a Baby boom + X + Y utalhat a születésszámok ugrásszerű emelkedésére, ugyanakkor gondolhatunk az X és az Y kromoszómákra is. Mégis a címet inkább a különböző generációk együttélése és az ebből fakadó ellentétek, illetve az egymáshoz való közeledések irányából kell megközelítenünk.

Elsőként tisztáznunk kell, mit jelent a Baby boom, az X és az Y generáció, mik a jellemzőik és miben különböznek egymástól a most kiállító, korosztályukat képviselő alkotók. Napjainkban egy generáció átlagosan 15 évet ölel fel, noha az elmúlt évszázadokban az emberöltő kifejezést használták, ami 25-35 évet jelentett, amely időtartam alatt egy fiatalember szülői korba lépett. Akkoriban alig változott valami az évszázadok alatt, míg felgyorsult 20. századunk második felében, a technika fejlődésével már 15 évente történik egy generációváltás.

A második világháború után születettek a Baby boomerek, akik a szakirodalom szerint 1946 és 1964 között látták meg a napvilágot. Ők azok, akik a háborús pusztítások után már a viszonylagos jólétbe, konszolidációba születtek bele, melynek feltételeit a szüleik – az úgynevezett veteránok, az 1945 előttiek– teremtették meg. A Baby boomerek lázadása, újító törekvései, hippi hozzáállása, szexuális forradalma, mára különösen Amerikában és a fejlett Nyugat Európában jólétet és erős társadalmi befolyást harcolt ki magának. Ezzel különösen a fiatal, most pályakezdő Z generáció száll szembe (akik 1996 és 2010 között születettek), mely konfliktus leginkább a környezetvédelmi kérdésekben érhető tetten, elég, ha Greta Thumbergre vagy a 2019-ben az Új Zélandi parlamentben elhangzott, azóta legendássá vált mémre, OK Boomer beszólására gondolunk, amit a 25 éves Chlöe Swarbrick zöld politikus foghegyről vetett oda boomer generációjú kollégájának. Hasonló ütközések hazánkban is előfordulnak, de bízhatunk benne, hogy a MAMŰ-ben a most kiállító művészek inkább együttműködnek és intenzív figyelemmel kísérik egymás munkásságát.

Az X és az Y generáció valahol a két véglet, a boomerek és Z generáció között helyezkedik el, bár, ez sem teljesen igaz, hiszen már beszélhetünk Alfa generációról is, a 2010 után születettekről. Az X generációsok 1965 és 1980 között születettek, akik a Baby boomerekhez képest kevésbé reprezentáltak, melynek egyik oka a tudatos születésszabályozás. Közös jellemzőjük, hogy átélték a szocializmust, és a rendszerváltás időszakában jutottak lehetőségekhez, a technológiai fejlesztésekkel kapcsolatban pedig időnként ambivalensek, hiszen nem ebbe születtek bele, hanem számukra ez tanult készség. Szemben az 1981 és 1995 között született Y Generációsokkal, akik már digitális bevándorlóknak számítanak, így egész másként állnak a világhoz és annak kihívásaihoz.

A kiállítás hat figurális festője harmonikusan osztható fel csoportokba, hiszen ketten boomerek (Pika Nagy Árpád és Sebestyén Zoltán), ketten X-esek (Bartus Ferenc és Bíró Botond), ketten pedig Y-osok (Taskovocs Éva és Dér Virág). Ha az első felvetésem alapján, tehát a kromoszómák szerint vizsgáljuk őket, ketten XX-esek, tehát nők, négyen pedig XY-osok, tehát férfiak. Ha a két csoportosítást vegyítjük, még érdekesebb konstelláció áll össze, hiszen éppen a két XX-es hölgy Y-os, tehát, ők a legfiatalabbak, az XY-os urak pedig mind boomerek vagy X-esek.

A bemutatott 17 festmény mindegyike figuratív, melyek mind az álom és a valóság, a mese és a realitás, a gyermekkor és a felnőttkor határán egyensúlyoznak, és talán leginkább a szürrealizmus és a mágikus realizmus hagyományaiból merítenek. A munkák sajátos párbeszédbe lépnek egymással, hogy végül valamennyi generáció élménye most, 2023 márciusában, a MAMŰ terében találkozzon.

A most látható festményeket összekötik az állatmotívumok, amelyek a legtöbb művésznél felfedezhetőek. Pika, Sebestyén, Bartus és Dér alkotásaiban is megtaláljuk őket, melyek főszereplői lesznek egy-egy gyermekkori emléknek, látomásnak, álomnak, vagy akár rémálomnak. A denevér, a tigris, a bika, az elefánt és a kutyák, illetve a szakrális bárányábrázolás mindegyike szimbolikus jelentéseket hordoz. A kutya Dérnél, Sebestyénnél és Pikánál is feltűnik, mely mindig a hűség, és a barátság szimbóluma, de lélekvezetőként az alvilághoz is kötődik. Bartus és Sebestyén munkáiban az állatok gyermekkori félelmek megtestesítői, a bárány pedig az Agnus Dei, vagyis az Isten báránya jelképeként szakrális szimbólummá válik. Dér és Sebestyén egymásra rétegzett kutyaábrázolásai jelképezhetnek valamit identitásunk sokféleségéből, az álomban és a valóságban megélt különbözőségekből.

A két most kiállító boomer, Pika és Sebestyén átélték a szocializmus lefojtott időszakát, majd a mágikus realizmus, a konceptuális művészet, a land art, a hiperrealizmus és új szenzibilitás kiteljesedését, sőt, Pika az erdélyi újhullám időszakát is. Egy elnyomó világban kellett lázadniuk, ami valamiként mindig meg is jelent a vásznaikon és az installációikon. Mostani alkotásaik témavilága és ábrázolási módja leginkább a klasszikus festészet hagyományából eredeztethető. Mindketten merítenek a zsidó-keresztény kultúrkör, a szürrealizmus és a mágikus realizmus tradíciójából. Pika most látható friss, triptichonszerűen bemutatott három olajfestményének összekötő motívuma, a Cézanne csendéleteiből is ismerős (zöld) alma. Ezek leginkább az ószövetségi bűnbeesés, a Kísértést idézik, melyre az egyik mű címében is utal. A Baptisztérium, illetve az „Ez az én testem” című festményei a keresztelés, valamint az úrvacsora misztériumát jelzik, ugyanakkor céloznak a bűnbeesésre, de a feloldozásra és a megváltásra is. A festményeken ábrázolt nőalakok kettős szerepűek, testi gyönyörökre csábítanak, ugyanakkor velük a bűntől való megtisztulást is lehetséges.

Sebestyén festményeinek kulcsmotívuma az idő, ami a munkái címében is feltűnik – Meginog a pillanat; Kéretlen idő. Mindkét kép egy-egy kiragadott momentumot rögzít. A realista ábrázolásmódú munkákon az alakok közötti interakciókból rendre kizökkent egy-egy szürrealisztikus vagy mágikus pillanat, mely akár az elménk kivetüléseként is értelmezhető. Csak az idősíkok és a különböző világok egybemosásával jöhet létre az, ami a vásznakon megtörténik. A kékes tónusú képei hasonlatosak az Y generációs, legfiatalabb Dér színvilágához, ám nála a munkák rétegzettsége erős kettősséget hordoz. A festmények egyszerre követik a klasszikus festészeti hagyományokat ugyanakkor megjelenik rajtuk a másodlagosan, vörössel felvitt, kalligrafikus, grafiti jellegű réteg. A kettősség a már említett kutya ábrázolásában is tetten érhető, de a női figurák alakjaiban is, akik mintha kettős életet élnének, ahol az álomszerű világban bármi megtörténhet. 

A fiatalabb generáció művészeti élményeit a posztmodern képiség határozza meg, amely bármely korábbi időszak festészeti törekvései felé visszanyúlhat. Az X generációs Bartus felidézi gyermekkorának szürreális látomásait, melyek antik emlékeivel átitatva mossák össze azt a jelen világával. Az emberi psziché mélyrétegeiből bukkannak elő a sokszor félelmetes állatok, a nagyvadak, valamint a gyerekrajzokként megjelenő figurák és a mintaszerűen ismétlődő motívumok.

A szintén, még éppen X generációjú Bíró Magritte – ot idéző festményeinek élénk, direkt színekkel ábrázolt világa olyan látásmódot tár fel, amelyek összefüggései bonyolult hálózatokként kapcsolhatóak egymáshoz. A szürreálisan bemutatott, színes női és férfialakok, arcok, valamint a csőszerű tekervények, belső, lelki tájakra vezetnek, egy emberi szervezet érhálózatát is bemutatva.

Az Y generációs Taskovics élénk színű, növényi folyondárokkal gazdagított, elfolyó emberszerű alakjai mindig valamiféle átalakulást, torzulást mutatnak fel. Ezeknek mindig köze van ahhoz a testi és lelki örökséghez, amely életünket meghatározza, hasonlóan születésünk idejéhez.

A más-más generációjú hat művész tehát sokféleképpen kapcsolódik össze. A közös művészi lét, a barátságok, az együtt töltött művésztelepi időszakok, és a művekről való együttgondolkodás élményei kötik össze őket. Jó látni, hogy nem csak a fiatalabbak csodálkoznak rá az idősebbek munkáira, hanem fordítva is igaz ez.  A generációs külsőségek léteznek, látszólag talán letagadhatatlanok, mégis a lélek szintjén mindenki valahol megmaradt az örök ifjúság időszakában.

Fazakas Réka

 

A Baby boom + X + Y című kiállítás 2023. március 24-ig tekinthető meg a MAMŰ Galériában (1071 Budapest, Damjanich u. 39.)

https://mamusociety.wordpress.com/2023/04/26/baby-boom-x-y/